Az egyénire ható, és a társadalmi determinizmusok kategóriájába sorolható a
szocializáció, mely a nevelésen át ható, legerősebb hatású 'predesztináció'.
A jó és a rossz, a helyes és a helytelen meghatározása mindenkori feladat, mely
axiómákat a társadalom tagjai követnek.
A viselkedési sémákat jobbára a társadalomtudományok, és a nyilvánosság előtt
megjelenő gondolatformálók határozzák meg, s azáltal kinyilvánítják a mintaalkotáshoz
szükséges prioritásokat.
Az ember viselkedésére ható beavatkozás a nemi szerepek terén sincs másként.
A társadalmilag konstruált előírások évezredek óta meghatározzák, milyennek kell
lennie a férfinak, és milyennek a nőnek.
A női feladatok még napjainkban is egyben kötelességek, s leginkább a gondoskodói-
és a reprodukciós szentenciák körébe tartoznak.
A férfisztereotípiák - pl. a határozottság, a céltudatosság,
a lélekjelenlét - stb. - ugyan mára a női tulajdonságok kategóriájába is tartozhat,
de azoknak férfikompetenciára kiterjesztett változatát jelentik.
A
'XXI. századi nőtípus, az intermentalitás'
című kutatássorozat, amely a nemek megváltozott mentalitásával foglalkozik,
következő szakaszában (2009-2015)a mintakövetést és a gondolkodásmódot
befolyásoló történeti- és filozófiai tényezőket vizsgálta.
A XXI. században a sztereotip társadalmi nemi szerepek keveredésével a férfi és
a női mentalitás felcserélhető elemeket tartalmaz. Egyforma és másforma sajátos
módon, azonos alakot ölt.
De kialakulásában vajon mekkora szerepe volt a vezérgondolkodók iránymutatásának?
Honnan erednek azon axiómák, amelyek évezredeken keresztül meghatározták a nemi
szerepek direkcióját, majd fordulatot vettek?
A
Lánylegény
című tanulmánykötetben a nemek életmódja kialakulása, mentalitásváltozása, és
annak kulturális háttere, valamint az androcentrikus társadalomtudományok hatásának
feltárása jelenik meg.
Horváth Júlia Borbála: Lánylegény
L'Harmattan Kiadó, 2015 Budapest
itt megvásárolható
részlet a kötetből
A nemi szerepek felvételekor a mintaadás bipoláris folyamat, hiszen a rendszeralkotó
és a rendszerkövető nem lehet meg egymás nélkül. A definitív követelmények szabályokon,
intézményeken és elvárásokon keresztül deklarálva jelennek meg a nyilvánosság előtt,
és a minta paradigmává, következetes ismétlés után pedig sztereotípiává válik.
Az alapvető szocializáló tanulási folyamat a legkisebb sejtben jelenik meg először,
a családi nevelés alkalmával. A szülői nevelés, és a gének determinizmusának
összecsapásából gyakorta a harmadik:
a környezeti determinizmus kerül ki győztesen,
a kortársak, és az egyéni genetikai hajlam meghatározta irányválasztás révén.
A betanult formák végigkísérik a társadalom tagjainak életútját.
Az intézményeken keresztül közvetített ideológiák szubjektíve közelítenek a követendő,
valamint az elvetendő minták felé.
A történelem nagyobbik részében az isteni, és/vagy társadalmi rendet a meghatározott
hatalmi státusszal rendelkező közszereplők közvetítették a társadalom tagjai felé.
Az önkép kialakításának feltétele nyelvi és értelmezési alapokon nyugszik,
és a cselekvési szituációk része.
A XVIII. században megfogalmazott emberi jogok újraértelmezése, a közakarat, a
demokrácia, a szabadság-testvériség-egyenlőség fogalomrendszere ugyanúgy a
patriarchális viszonyok alkotta rendszer részét képezték, ahogyan a korábbiak.
Az újonnan született társadalmi szerződések mintha kizárólag férfi és férfi között
születtek volna, amolyan neutrális egyezség formájában, és a modern nőkép
meghatározását, pláne a régi megváltoztatását fókuszon kívül helyezték.
A humanitás és egyetemesség kiemelt jelentőségű attribútummá vált, de nem először
a történelem folyamán, hallgatólagosan, csak a társadalom férfinak született tagjait
érintette. A változtatás kényszerének egyik nem lebecsülendő oka, hogy a mindenkori
nőkép kialakítását javarészt férfiak hajtották végre.
A filozófusok, később a szociológusok, pszichológusok értelmezésének alapjául olyan
sztereotípiarendszer állt, mint hogy a férfiak aktivitásra, a nők pedig passzivitásra
teremttettek. Önmagában ez igaz is lehetne, de nem mint feltétlen, egyedüli igazság, mivel
kizárja annak lehetőségét, ill. helyességét, és főleg a női nemnek azon
képességét, hogy adott esetben ő legyen az aktív, a domináns, a zsákmányszerző;
a férfi részére pedig azt, hogy képességgel, hajlandósággal bírhasson elfogadó
háttérszerepre.
A determinált adottságokkal, illetve képességekkel kapcsolatos konvencionális
alapmegítélések közé tartozik az észnek és az érzelemnek kategorikus szétválasztása
a nemek viszonylatában, s benne a feminista szakirodalom súlyozott szerepet kapott
(pl. Nancy Thodorovnál).
"A pallérozott női elme hideg csodálatot kelt", és a nő veszít közben "ama bájaiból,
melyek révén hatalmat nyer a másik nem fölött" - írta Kant korának hölgyeiről,
amikor a férfiakat "észorientáltnak", a nőket pedig egyszerű "érzelmi lénynek"
minősítették. Holott egyazon emberben az ész és érzelem keveredésének aránya
sematikusan meghatározhatatlan, mint ahogyan a bizonyos eseményekre adott
viszontreakciók is relatívak.
még több a könyvről
SZÓ-ZENE-KÉP BÁZIS
|
ÚJNŐKORSZAK |
LÁNYLEGÉNY |
NŐI BESZÉLY |
INTERMENTALITÁS |
PUBLIKÁCIÓK |
|
|
INTERMENTALITAS 2003-2018 | Minden jog fenntartva! | All rights reserved!
|