Napjainkban világosan látszik, hogy a nők tanulása, érvényesülése,
egyenrangúvá válása nem minden szempontból örvendetes jelenség,
ellentétben azzal, amit korábban vártak tőle.
A tanulás, az anyagi előrehaladás, a függetlenség mégsem tette oly mértékben
elégedetté a nőket, ahogyan azt remélték, és személyiségük, élethelyzetük
kibontakoztatása olyan problémákat idézett elő, amilyenekre senki sem számított.
Az okok, gyökerek a XX. századba, és évezredekkel korábbi időkbe nyúlnak vissza.
A nő mint anya, a nő mint szerető, a nő mint alávetett, a nő mint irányító,
dolgozó vagy politikus; a korok más-más arcot rajzolnak elénk, és napjainkra
a nemi sztereotípiák a modern életmódhoz szükséges viselkedési elemekkel keverednek.
A megváltozott körülmények megváltozott gondolkodásmódot idéztek elő, miáltal
mindkét nem viselkedése, életritmusa és egymáshoz való viszonya átalakult.
Ezen körülménnyel foglalkozik Dr. Horváth Júlia Borbála kulturális antropológus:
'XXI. századi nőtípus, az intermentalitás'
című kutatássorozata (2003-2018).
A sorozat kiindulópontja a nemek megváltozott mentalitása, melyben a női- és a férfi
gondolkodás- és életmód mint a tradícionális gyakorlattól eltérő jelleg vizsgálata került fókuszba.
A köznyelv mindezt a 'férfias nők és nőies férfiak' jelzővel illette, a tudomány pedig
a szélsőséges gender-eszme (tkp. a biológiai nem negligálása), mesterséges megalkotásával,
és erőszakos terjesztésével igyekezett magyarázni.
A kutatásssorozat viszont éppen ellenkezőleg, egy már kialakult életmód- és szellemiségbeli
változás - a nők önállósodása, képzettsége, döntéshelyzetbe kerülése (stb.) -
révén kialakult jelenséget járt körbe, és fogalomalkotó aspirációval írt le (intermentalitás).
A létfenntartáshoz és az érvényesüléshez szükséges többes szerepkörök megváltozott
gondolkodásmódot tettek szükségessé - mindkét nem részére.
E jelenség gyakorlati megjelenésével foglalkozik a vizsgálat első szakaszában
(2006-2008) felvett életmód- és életútinterjúk elemzése.
Az
Újnőkorszak
című tanulmánykötet gerincét teszt- és önleírások alkotják. Kortárs nők,
adott esetben férfiak mondták el tapasztalataikat a nemi szerepek felcserélődéséről,
valamint a mentalitásváltozásról.
A központi elemzési pont a mai női viselkedésformának a férfias jelleg felé tolódása,
egyfajta köztes- vagy intermentalitás kialakulásának vizsgálata volt.
Az interjúalanyok egyidejűleg speciális élethelyzeteikről is vallottak, és
egyöntetűen kijelentették: a jelenség megélése és értelemzése olykor mindkét nem
részére nehézségeket jelent.
A tanulmánykötetben közölt életútinterjúkból kirajzolódnak a hagyományos szerepektől eltérő
viselkedés konfliktusteremtő szituációi, és megoldandó példái.
A tradicionális és a jelenkori viselkedési formák egybevetése, a kortárs nők és
férfiak hétköznapjainak, munkájának és családi életének feltárásával kialakult
jellemrajzok egyértelműen jelezték a sztereotípiák és a mentalitásváltozás egyidejű jelenlétét.
Horváth Júlia Borbála: Újnőkorszak
L'Harmattan Kiadó, 2008 Budapest
innen letölthető
részletek az interjúkból
Fényhozó, 44 éves közgazdász, külön élő, két fiúgyermeke van:
"Én már az elején sem bíztam magam a véletlenre. Önállóan és függetlenül
kezdtem dolgozni egy megvalósítható, jól menedzselt projektben,
abban az időben, amikor a nőség mindössze annyi előnnyel járt, amennyit
a férfi hiúság kielégítői juttattak.
Bevallom, hogy az említett hierarchikus rendszerekben
leginkább inkább vezető szeretek lenni.
Sokszor előfordult, hogy párhuzamos pozícióban dolgozó
férfiakkal volt összetűzésem. Konkrétan egy átszervezésnél a
jelentősebb témáimat - amelyekben sikerre és ismertségre tettem
szert - el akarta venni egy vezetővé kiválasztott férfi- munkatársam,
aki nagyjából három évet dolgozott velem.
Sajnos a férfiuralmi társadalomban még ma is nap, mint nap
érzékelhető a nőneműség hátránya, kicsiny és nagy dolgokban egyaránt.
Az igazi métely az, ahogyan a már beidegződött,
'természetes' társadalmi elvárásoknak automatikusan meg kell felelni.
Régen föl sem merült egyik fél agyában sem, hogy egy férfi tévedhet."
Mona, 37 éves tréner, férjezett, gyermektelen:
"Én viszonylag hamar megtaláltam azt a néhány tevékenységet, amit
szeretek csinálni, amiken keresztül másoknak is örömöt, sikert hozhatok,
ami boldogsággal tölt el.
24 éves korom óta vagyok vezető. A munkahelyi konfliktusok abból fakadtak, hogy
nem szeretem a szeszélyes,önmagukért való szabályokat és a megalázó viselkedést.
És ezt a beosztottjaimmal szemben sem alkalmazom.
Tulajdonképpen nem is a karrierem fontos, hanem a hivatásom szeretete.
A siker és az eredmények vele járnak. Talán az a titkom, hogy én mindig önmagam
adom, és ehhez szívesen
kapcsolódik bárki. Meghagyom a férfit a férfi szerepben, amennyire
csak lehet. Sok éve férjhez mentem, a
házasságom stabil.
A szeretet és az együttműködés kapcsol bennünket
egymáshoz. De mellette van partnerkapcsolatom is. Az nekem a játék,
az öröm, a szexualitás együtt. Gyermekem nem született,
kideríthetetlen egészségügyi okok miatt."
Boss, középkorú férfi, pontos korát és foglalkozását, családi állapotát nem adta meg:
"Kedves Hölgyek! Férfiként azt hiszem, hogy a női emancipáció már régen átesett
a ló másik oldalára. Addig nem is volt annyi társadalmi vita, család és társadalom-összeroppanás,
amíg ilyen mereven ki nem élezték az ellentétet nő és férfi között.
Amióta sok ilyen nagyzolni és szerepelni vágyó nő jut pozícióba, azóta a válások száma,
és a pszichiáterhez sorban állás ugyancsak megnőtt. [...]
Ha a közúti balesetek 87 %-át amúgy is nők okozzák hozzá nem értés miatt,
miért lenne szükség még többre? Az a hibájuk önöknek, hogy a saját életük
kudarca miatt másokat fertőznek meg az emancipáció aids-ével."
Gaba, 54 éves tanár, négy leánygyermek édesapja:
"A gyereknevelés nem kizárólag a nő feladata. De vegyük figyelembe, hogy mindenki
minden munkakörben pótolható, csak egy kivétel van, és ez az anya pótolhatatlan szerepe
a gyerek fejlődésében, a gyerek első éveiben.
Akkor miért ne hagynánk a nőket, hogy végrehajtsák azt, amire a leginkább alkalmasak e világban?
Persze minden segítséget megadva nekik. Megütközve látom, hogy a modern társadalomban
lenézik azokat a nőket, akik a szülés után gyorsan nem állnak munkába, mondván, hogy ők
biztosan semmihez nem értenek a gyereknevelésen kívül, és ezért nem dolgoznak.
Ugyancsak a fejlett országokra jellemző, hogy sem a nő, sem a férfi szerepe nincs meghatározva,
és mindenkitől mindent elvárnak. Ezért aztán soha nem érezhetjük magunkat úgy,
hogy eleget tettünk kötelességeinknek."
Pöttyös Panni, 35 éves termékmenedzser, elvált, gyermektelen:
"Tipikus történet az enyém: érettségi, továbbtanulás, közben a férjhez
menés, utána a tűrés.
Vittem a háztartást, dolgoztam, és tartottam a számat.
Persze egy idő után
már én is kifelé kacsintgattam, ami régen elképzelhetetlen volt.
De gondoltam, mielőtt lelépek, figyelek.
Nyitva volt a szemem, és mindenhol azt láttam magam körül, hogy a
férfiak csak állítják (munkahelyen is!), hogy szeretik az okos nőket.
De valójában azt hiszik, olyan nincs. Mihelyst a nő valamiben okosabbnak
tűnik, sőt, valamit tényleg jobban csinál, idegesek lesznek.
Tipikus példa erre a volt férjem esete, egy apróságnak tűnő ügy.
Minden türelmem ellenére fél évig bírtam nézni, hogy nem tud eljutni
a szög beverésétől a felnikulcsig.
Mármint a felismeréséig, holott lassan több diplomásnak mondhatni.
Egy ideig csitítgattam magam, csak türelem, miután azonban a fejlődés
leghalványabb jelét sem tapasztaltam, kezdtem talán ingerültté válni.
Erre megszökött. S immár, az a valamikori erény, miszerint a barátnőm milyen ügyes és okos,
válóokká avanzsált. Most itt állok egyedül, és már nem annyira bánom."
még több a könyvről
SZÓ-ZENE-KÉP BÁZIS
|
ÚJNŐKORSZAK |
LÁNYLEGÉNY |
NŐI BESZÉLY |
INTERMENTALITÁS |
PUBLIKÁCIÓK |
|
|
INTERMENTALITAS 2003-2018 | Minden jog fenntartva! | All rights reserved!
|