ÚJNŐKORSZAK

"A társadalmak, mint az életmódok, saját értelmezéseiket tartalmazzák."

(Clifford Geertz)

BÁZIS | ÚJNŐKORSZAK |  LÁNYLEGÉNY |  NŐI BESZÉLY |  INTERMENTALITÁS |  PUBLIKÁCIÓK |



Napjainkban világosan látszik, hogy a nők tanulása, érvényesülése, egyenrangúvá válása nem minden szempontból örvendetes jelenség, ellentétben azzal, amit korábban vártak tőle.

A tanulás, az anyagi előrehaladás, a függetlenség mégsem tette oly mértékben elégedetté a nőket, ahogyan azt remélték, és személyiségük, élethelyzetük kibontakoztatása olyan problémákat idézett elő, amilyenekre senki sem számított.

Az okok, gyökerek a XX. századba, és évezredekkel korábbi időkbe nyúlnak vissza. A nő mint anya, a nő mint szerető, a nő mint alávetett, a nő mint irányító, dolgozó vagy politikus; a korok más-más arcot rajzolnak elénk, és napjainkra a nemi sztereotípiák a modern életmódhoz szükséges viselkedési elemekkel keverednek. A megváltozott körülmények megváltozott gondolkodásmódot idéztek elő, miáltal mindkét nem viselkedése, életritmusa és egymáshoz való viszonya átalakult.

Ezen körülménnyel foglalkozik Dr. Horváth Júlia Borbála kulturális antropológus: 'XXI. századi nőtípus, az intermentalitás' című kutatássorozata (2003-2018). A sorozat kiindulópontja a nemek megváltozott mentalitása, melyben a női- és a férfi gondolkodás- és életmód mint a tradícionális gyakorlattól eltérő jelleg vizsgálata került fókuszba.
A köznyelv mindezt a 'férfias nők és nőies férfiak' jelzővel illette, a tudomány pedig a szélsőséges gender-eszme (tkp. a biológiai nem negligálása), mesterséges megalkotásával, és erőszakos terjesztésével igyekezett magyarázni.

A kutatásssorozat viszont éppen ellenkezőleg, egy már kialakult életmód- és szellemiségbeli változás - a nők önállósodása, képzettsége, döntéshelyzetbe kerülése (stb.) - révén kialakult jelenséget járt körbe, és fogalomalkotó aspirációval írt le (intermentalitás).

A létfenntartáshoz és az érvényesüléshez szükséges többes szerepkörök megváltozott gondolkodásmódot tettek szükségessé - mindkét nem részére.
E jelenség gyakorlati megjelenésével foglalkozik a vizsgálat első szakaszában (2006-2008) felvett életmód- és életútinterjúk elemzése.
Az Újnőkorszak című tanulmánykötet gerincét teszt- és önleírások alkotják. Kortárs nők, adott esetben férfiak mondták el tapasztalataikat a nemi szerepek felcserélődéséről, valamint a mentalitásváltozásról.

A központi elemzési pont a mai női viselkedésformának a férfias jelleg felé tolódása, egyfajta köztes- vagy intermentalitás kialakulásának vizsgálata volt. Az interjúalanyok egyidejűleg speciális élethelyzeteikről is vallottak, és egyöntetűen kijelentették: a jelenség megélése és értelemzése olykor mindkét nem részére nehézségeket jelent.

A tanulmánykötetben közölt életútinterjúkból kirajzolódnak a hagyományos szerepektől eltérő viselkedés konfliktusteremtő szituációi, és megoldandó példái. A tradicionális és a jelenkori viselkedési formák egybevetése, a kortárs nők és férfiak hétköznapjainak, munkájának és családi életének feltárásával kialakult jellemrajzok egyértelműen jelezték a sztereotípiák és a mentalitásváltozás egyidejű jelenlétét.

Horváth Júlia Borbála: Újnőkorszak
L'Harmattan Kiadó, 2008 Budapest

innen letölthető

Horváth Júlia Borbála 2008




részletek az interjúkból


Fényhozó, 44 éves közgazdász, külön élő, két fiúgyermeke van:

"Én már az elején sem bíztam magam a véletlenre. Önállóan és függetlenül kezdtem dolgozni egy megvalósítható, jól menedzselt projektben, abban az időben, amikor a nőség mindössze annyi előnnyel járt, amennyit a férfi hiúság kielégítői juttattak. Bevallom, hogy az említett hierarchikus rendszerekben leginkább inkább vezető szeretek lenni.

Sokszor előfordult, hogy párhuzamos pozícióban dolgozó férfiakkal volt összetűzésem. Konkrétan egy átszervezésnél a jelentősebb témáimat - amelyekben sikerre és ismertségre tettem szert - el akarta venni egy vezetővé kiválasztott férfi- munkatársam, aki nagyjából három évet dolgozott velem.

Sajnos a férfiuralmi társadalomban még ma is nap, mint nap érzékelhető a nőneműség hátránya, kicsiny és nagy dolgokban egyaránt. Az igazi métely az, ahogyan a már beidegződött, 'természetes' társadalmi elvárásoknak automatikusan meg kell felelni. Régen föl sem merült egyik fél agyában sem, hogy egy férfi tévedhet."




Mona, 37 éves tréner, férjezett, gyermektelen:

"Én viszonylag hamar megtaláltam azt a néhány tevékenységet, amit szeretek csinálni, amiken keresztül másoknak is örömöt, sikert hozhatok, ami boldogsággal tölt el. 24 éves korom óta vagyok vezető. A munkahelyi konfliktusok abból fakadtak, hogy nem szeretem a szeszélyes,önmagukért való szabályokat és a megalázó viselkedést. És ezt a beosztottjaimmal szemben sem alkalmazom.

Tulajdonképpen nem is a karrierem fontos, hanem a hivatásom szeretete.
A siker és az eredmények vele járnak. Talán az a titkom, hogy én mindig önmagam adom, és ehhez szívesen kapcsolódik bárki. Meghagyom a férfit a férfi szerepben, amennyire csak lehet. Sok éve férjhez mentem, a házasságom stabil.

A szeretet és az együttműködés kapcsol bennünket egymáshoz. De mellette van partnerkapcsolatom is. Az nekem a játék, az öröm, a szexualitás együtt. Gyermekem nem született, kideríthetetlen egészségügyi okok miatt."




Boss, középkorú férfi, pontos korát és foglalkozását, családi állapotát nem adta meg:

"Kedves Hölgyek! Férfiként azt hiszem, hogy a női emancipáció már régen átesett a ló másik oldalára. Addig nem is volt annyi társadalmi vita, család és társadalom-összeroppanás, amíg ilyen mereven ki nem élezték az ellentétet nő és férfi között.

Amióta sok ilyen nagyzolni és szerepelni vágyó nő jut pozícióba, azóta a válások száma, és a pszichiáterhez sorban állás ugyancsak megnőtt. [...]

Ha a közúti balesetek 87 %-át amúgy is nők okozzák hozzá nem értés miatt, miért lenne szükség még többre? Az a hibájuk önöknek, hogy a saját életük kudarca miatt másokat fertőznek meg az emancipáció aids-ével."




Gaba, 54 éves tanár, négy leánygyermek édesapja:

"A gyereknevelés nem kizárólag a nő feladata. De vegyük figyelembe, hogy mindenki minden munkakörben pótolható, csak egy kivétel van, és ez az anya pótolhatatlan szerepe a gyerek fejlődésében, a gyerek első éveiben.

Akkor miért ne hagynánk a nőket, hogy végrehajtsák azt, amire a leginkább alkalmasak e világban? Persze minden segítséget megadva nekik. Megütközve látom, hogy a modern társadalomban lenézik azokat a nőket, akik a szülés után gyorsan nem állnak munkába, mondván, hogy ők biztosan semmihez nem értenek a gyereknevelésen kívül, és ezért nem dolgoznak.

Ugyancsak a fejlett országokra jellemző, hogy sem a nő, sem a férfi szerepe nincs meghatározva, és mindenkitől mindent elvárnak. Ezért aztán soha nem érezhetjük magunkat úgy, hogy eleget tettünk kötelességeinknek."




Pöttyös Panni, 35 éves termékmenedzser, elvált, gyermektelen:

"Tipikus történet az enyém: érettségi, továbbtanulás, közben a férjhez menés, utána a tűrés. Vittem a háztartást, dolgoztam, és tartottam a számat.

Persze egy idő után már én is kifelé kacsintgattam, ami régen elképzelhetetlen volt. De gondoltam, mielőtt lelépek, figyelek. Nyitva volt a szemem, és mindenhol azt láttam magam körül, hogy a férfiak csak állítják (munkahelyen is!), hogy szeretik az okos nőket.

De valójában azt hiszik, olyan nincs. Mihelyst a nő valamiben okosabbnak tűnik, sőt, valamit tényleg jobban csinál, idegesek lesznek. Tipikus példa erre a volt férjem esete, egy apróságnak tűnő ügy. Minden türelmem ellenére fél évig bírtam nézni, hogy nem tud eljutni a szög beverésétől a felnikulcsig.

Mármint a felismeréséig, holott lassan több diplomásnak mondhatni. Egy ideig csitítgattam magam, csak türelem, miután azonban a fejlődés leghalványabb jelét sem tapasztaltam, kezdtem talán ingerültté válni. Erre megszökött. S immár, az a valamikori erény, miszerint a barátnőm milyen ügyes és okos, válóokká avanzsált. Most itt állok egyedül, és már nem annyira bánom."




A kötetben közölt életútinterjúk felvételének elsődleges célja volt, hogy kidüljön, egyáltalán létezik-e a nemek mentaitásváltozása. A korábbi és a jelenlegi viselkedési formák egybevetése, a kortárs nők hétköznapjainak, munkájának és családi életének feltárásával megjelenő jellemrajzok egyértelmű, pozitív választ adtak erre.

A másik szálirány a mentalitásváltozás fogadtatása, illetve a hagyományos szerepektől eltérő viselkedés konfliktusteremtő helyzeteinek rögzítése volt. A kutatássorozat fontos összegző megállapítása, hogy az önálló életvitel gyakorlása a nőknek nem jelentett akkora nehézséget, mint amekkorát a nemi hierarchiából adódó sztereotípiák feltételeztek, vagyis képességeiket, tehetségüket tekintve alkalmasak rá. Ugyanakkor többségük, hitelességi deficit révén több területen hátrányt szenvednek a férfiakkal szemben, és a társadalmi döntéshelyzetekből tradícionálisan kiszorulnak.



fotó_hjb


még több a könyvről

SZÓ-ZENE-KÉP BÁZIS


ÚJNŐKORSZAK |  LÁNYLEGÉNY |  NŐI BESZÉLY |  INTERMENTALITÁS |  PUBLIKÁCIÓK |
INTERMENTALITAS 2003-2018 | Minden jog fenntartva! | All rights reserved!