A XIX. század derekán elhangzott (Alfermann), hogy az egyenlőségelvű
társadalmakban a nemi szerepek nem lehetnek kizárólagosak, vagyis férfias
tevékenységet végző nők, és nőies tevékenységet végző férfiak alkotják a
közösségeket. Az egyén mint mentális androgün, váltogathatja szociálpszichológiai
szerepeit, miközben biológiai neme állandó marad.
Az elmélet homályos pontja, hogy e komplementer kombinációban hogyan összegződnek
a férfias és a nőies vonások.
Példaként egy korabeli érvelés: az egyén már nem csak férfi, vagy csak női
szemmel látja a világot, és ekképpen kialakult attitűdje mentes a korábban
egyik vagy másik fél számára kötelezően előírt viselkedési formáktól.
Csaknem száz évvel később másikok (pl. Todorov) etikai szempontból
közelített a kérdés felé. Ő egyazon emberben fellelhető emberpárt tekintette
teljesnek, és azt állította, nem véletlen, hogy az emberi faj kétféle nemmel
rendelkezik, s egyik a másik nélkül hiányos.
Megjegyezte, hogy a férfit a benne rejlő nőiesség menti meg a rossztól,
és a férfiak egymás közötti alpári viselkedése és erőszakossága visszatetszést kelt.
A XX. század végére a férfi és női tulajdonságjegyek cseréjének témájában radikális
elgondolások születtek. Egy amerikai filozófusnő (Trebilcot) megalkotta az egyszerű
androgínia (monoandrogínia) és a többes androgínia (polyandrogínia) fogalmát.
Előbbi szerint minden egyénnek fejlesztenie kell magában a hagyományosan férfi és női
szerepekhez kapcsolódó pozitív tulajdonságokat, hogy azok keveredésével újonnan kialakult
személyiségtípust hozhasson létre.
A többes androgínia viszont - az egyféle ideáltípus
kialakításával ellentétben - nem követendő típusjegyeket ír elő, hanem a választás
feltétlen szabadságát hangsúlyozza. A paradigmakövetéshez rendelkezésre álló források ez esetben is
bizonytalanok, s néhol olyan túlkapásokból állnak, melyekben a nemiség megválasztásának kérdését
elhanyagolható kérdésnek tekintik.
Az elmélet megalkotói figyelmen kívül hagyták, hogy
a nők és férfiak többsége nem a szabad választás lehetőségével élve, a divatparadigmáknak
megfelelendő mozdult ki a tradicionális sztereotípiákból, sokkal inkább a társadalmi strukturálódás és a
megélhetési körülmények változása miatt. Az igazodás az érvényesülés feltételévé vált,
miközben a többség úgy érzi, született biológiai nemét semmiképpen sem változtatná meg.
Irodalom
Alfermann, Dorothee: Maskulinität/Femininität versus Androgynie.
In K.F.Wessel - H.A.G. Bosinski: Interdisciplinäre Aspekte. 1992.
Habermas, Jürgen 1994. Válogatott tanulmányok. Budapest, Atlantisz.
Kovács János Mátyás: A magyar közgazdasági gondolkodás nyugatosodásáról.
In Kovács János Mátyás (szerk.): A zárva várt Nyugat. Kulturális globalizáció Magyarországon. 2000/Sík Kiadó, 2002.
Lee, Diana: "Androgyny becoming global?" Uniorb.com. Archived from the
original on 26 December 2010.
Nagl-Docekal, Herta 2006. Feminista filozófia. Budapest, Áron Kiadó.
SZÓ-ZENE-KÉP BÁZIS