Megjelent: E-tudomány, 2010/3
- részlet -
A matriarchátus létezésének, kialakulásának és berendezkedésének vizsgálata
a tudomány örökzöld témája. A korok kutatói szinte mindannyian megemlítik
a matriarchátus társadalmi rendszerét, a pontos leírás azonban sokszor hiányos,
s olykor a mikro-történetíráshoz hasonlóan fantáziadús elemekkel átszőtt.
A bizonyítás azért is nehézkes, mert az írásbeliség előtti történeti
emlékekben a szájhagyomány- őrizte tények elhomályosultak, átalakultak, és
jócskán kiszíneződtek. Jelenlegi ismereteink annyit viszont megengednek, hogy
kijelentsük: ha létezett a patriarchátust megelőző korszak, az bizonyosan
a nem patriarchátus volt.
A matriarchális társadalom működése tisztán az ősi természetjogon alapult.
A családegységekben szokásos női irányítás a közéletben is kifejtette pozitív
hatását.
A férfiak mindezt elfogadták, sőt természetes rendként viszonyultak
a nők dominanciájához. A későbbi, az apajogú társadalmakban használatos, a nőket
mesterségesen korlátozó társadalmi akadályok akkor még ismeretlenek voltak.
A matriarchátus legtöbbet hivatkozott jellemzője a matrilineáris, anyai ágon
számon tartott leszármazás, melyben az utódokat az anya jelöli meg.
De hogyan létezhetett olyan
társadalmi berendezkedés, ahol nem a tulajdonlás jelentette a legfontosabb
életcélt?
Az ősi társadalmakat a tagjaikat kordában tartó mágikus erők működtették, és
a matriarchátusban élők szoros kapcsolatban álltak a természet törvényeivel,
a fizikai, anyagi világgal. Azt tartották, hogy minden dolgok eredője a föld,
amelyből a termékenység ered, a szülőanya pedig a termékeny föld élő mása.
A patriarchátus mozgatórugója viszont a vallással megtámogatott hatalommánia,
és az erőszakszervezettel fenntartott magántulajdon-védelem, illetve annak
gyarapításának vágya lett.
A matriarchátus felbomlása után, az új társadalmi rendben, a patriarchátusban,
a nők többé- kesébbé elfogadták az új szereposztást, és mintegy beleegyeztek az
erőviszonyok számukra kedvezőtlen alakulásába.
Az uralmi viszonyok átrendeződése, és a hatalom örökös újraerősítése a férfiak
részéről a társadalmi élétmód legfontosabb törekvésévé vált, amiről némely
feminista állítmány azt tartja, hogy az ily módon konstruált
(társadalmi értelemben)
biológiai test nem más, mint maga a "megtestesült politika". A matriarchátus
társadalmi rendszere először az ókori Görögországban bomlott fel, miután
a patriarchátus végérvényesen uralkodó társadalmi berendezkedéssé vált.
Irodalom:
Grandpierre K. Endre: Eltemetett világkorszak: A mágikus kor.
Harmadik Szem, 1992/április
Morgan, Louis: Az ősi társadalom.
Gondolat Kiadó, Bp. 1961.
Hell Judit: Van-e feminista filozófia?
Áron Kiadó, Bp. 2006.
SZÓ-ZENE-KÉP BÁZIS