A természeti törvények hatása világosan érezhető volt a filozófiai irányzatokban.
Kant az Az erkölcsök metafizikája című művében (163. §) a legalapvetőbb, önfenntartó
és fajfenntartó szükségletnek tekintette férfi és nő közösségét, s a házasságot
mindezek törvényes nemi keretének. Később kiegészítette azzal, hogy nemi kapcsolatot
férfi és nő csakis egymás kölcsönös birtoklásával létesíthet:
"…annak a kötelezettségnek jogi következményeként, hogy nemi kapcsolatba csakis a személyek
kölcsönös birtoklása útján lépünk, ami szintúgy csak nemi sajátosságok kölcsönös használata
révén valósul meg."
Kant leszögezi, inkább megfigyelőként, mint filozófusként ír
a szép és a fenséges érzésének kiváltójáról és annak tárgyáról. A szép érzékeléséhez nem
kellenek kiemelkedő adottságok - írja -, és "közönségesebb lelkek" is képesek átélni. A szépség és a fenségesség eltérő módon teszi ezt: a fenséges
megindít, a szép elbájol, a fenséges komolyságot, a szép jókedvet idéz elő. A fenséges nagy és
egyszerű, a szép viszont lehet kicsi, díszes is. Az értelem, a merészség, őszinteség,
becsületesség egyszerűsége mellett fenséges; a szellemesség, a csel, tréfa, hízelkedés,
ravaszság pedig szép. Az illedelmesség az erény szépsége. A fenséges tulajdonságok
nagyrabecsülést, a szépek szeretetet váltanak ki:
"Akiknek első sorban a szép iránt van érzékük, csak a bajban keresik föl becsületes,
állhatatos és komoly barátaikat; mindennapi érintkezésre azonban tréfás, illedelmes és
udvarias társasági embert választanak maguknak."
Ha a fiziológiai adottságokat nézzük, a nők külső megjelenése kecsesebb, vonásaik
lágyabbak, mosolygóbbak, barátságosabbak a férfiaknál. És: "…meg ne feledkezzünk
arról, amit titkos varázserejük számlájára kell írnunk, melynek révén úgy hatnak
szenvedélyeinkre, hogy e hatás nekik hízelgő ítéletekben nyilvánuljon meg -, annyit elmondhatunk: e nemnek kiváltképp a lelki alkatában olyan sajátságos vonások rejlenek, melyek világosan különböznek a mieinktől, s főképpen arra alkalmasak, hogy a szép ismertetőjegye alapján tudjuk azonosítani képviselőit."
Kant kijelentésével kapcsolatban, miszerint a nő vonzóbb a férfinál, több kérdés merül fel:
1. Kinek a nézőpontjából vonzóbb a nő a férfinál?
2. Valóban csak a kecses, finom, szabályos lehet szép?
3. Mi az a titkos vonzerő?
4. Valóban károsak az efféle szenvedélyek?
5. Definiálatlan dologról lehet-e ítélkezni?>
Kant szerint a nő tudománya az ember, és kiváltképp a férfi.
Bölcselkedése nem lehet okoskodás, sokkal inkább érzés, és ennek megfelelő képzést kell
számára biztosítani. Tehát fölösleges a felszínes történelmi, földrajzi ismeretek elmesélésén
kívül a társadalmak berendezkedésének, vagy az uralkodók cselekedeteinek, és a történelmi
összefüggéseknek közelebbi taglalása. A nő erénye szép erény - írja – a férfi fenséges
erényével összehasonlíthatatlan. A nők például csak azért kerülik a gonoszságot és általában
az erőszakot, mert az csúnya, tehát esztétikai alapokon különböztetik meg a jótól, nem pedig
erkölcsileg.
Mindezekkel együtt azt tanácsolja, ne követeljünk a nőktől önfeláldozást, mert az, a nagy
lélekre jellemző. Holott a nő rákényszerített természete és életvitele a mai napig önfeláldozó
a család szolgálatában, és önfeláldozó a lemondásában, s önfeláldozó volt Kant korában kiváltképpen,
amikor a központi férfigondolkodás elrendelte számára a háttérszereplő státusát,
megfosztotta a tanulástól, joggyakorlástól, s attól, hogy saját sorsa fölött
döntsön.
SZÓ-ZENE-KÉP BÁZIS
|
ÚJNŐKORSZAK |
LÁNYLEGÉNY |
NŐI BESZÉLY |
INTERMENTALITÁS |
PUBLIKÁCIÓK |
|
|
INTERMENTALITAS 2003-2018 | Minden jog fenntartva! | All rights reserved!
|