- részlet -
Női filozófust nemigen találunk a középkor kultúrtörténetében. A kevés kivétel
közé tartozik a Kr. u. 400 körül élt Hypatia, aki Alexandriában új- platóni
filozófiát tanított. Elismert csillagász és tudósnő volt; végül negyvenes évei
derekán erőszakos halállal halt meg. Írásai nem maradtak fenn.
A következő név Bingeni (Szent) Hildegárd (1098-1179) bencés apátnőé, aki
a legismertebb középkori misztikusok egyike volt. Elragadtatásait az egyház
eleinte hitelesnek fogadta el, és maga III. Jenő pápa kérte, hogy folytassa
azoknak közlését.
A női önállóság megnyilvánulása az 1200-as évek elején a beginák tevékenysége volt
Belgiumban. Vallásos mozgalom lévén nőtagjaik nem tettek szerzetes-fogadalmat, viszont
önálló közösségekben (ún. "begina-házakban") vagy egyedül éltek. Kemény munkát végeztek,
varrásból, csipkeverésből és kézimunkák készítéséből tartották fenn magukat.
Segítettek bajba került nőtársaikon, leánynevelő tevékenységet folytattak.
A begina-mozgalom elterjedése jelentősen változtatott a középkori nők megítélésén.
Christine de Pisan (1365-1431) tette az első egyértelmű kijelentést: a nők képességei
megegyeznek a férfiakéval, rendelkeznek az ismeretek elsajátításának
képességével, és joguk van a tanuláshoz. Pisan nyíltan,
a nők nevében írt, viszont a jogok kiterjesztését nem vetette fel.
A középkor e szakaszában férfi és nő Isten előtti egyenlőségét elismerték, a
Szűz Mária- és a Mária Magdolna- kultusz a XII. századtól erősödött.
A XVII-XVIII. századi felvilágosodás, a tudomány, és a klasszikus filozófia
kiteljesedésének korában is a patriarchális eszmék uralkodtak, de nem a vallásos
érvrendszerre, hanem az újonnan elfogadott természeti törvényekre alapozva.
Az irányadó filozófusok éppen a nemek viszonyát érintő kérdésekben
nem voltak hajlandók felvilágosodni, holott a felvilágosodás eszméje éppen
azon univerzális alapokon nyugodott, amely minden emberben ugyanazt az emberi
természetet feltételezi.
Hegel, az Antigoné- paradigma c. írásában nő családon belüli szerepét hangsúlyozta,
melyben a férfi az irányító.
Az A szellem fenomenológiája c. művében a családnak (női terület), a rideg és
sokszor személytelen állam (férfi terület) felett gyakorolt kritizálhatóságát
elismerte. Hangsúlyozta, hogy a férfi területe a harc, a tudomány, s a teljesítéshez
szükséges szubjektív erkölcsi háttér biztosítása női feladat.
A nők filozófiai szempontból vizsgált történet- áttekintésében fordulatot
Nietzsche tanulmányozásakor találunk, aki az értéket a női oldalra helyezte át,
és a "nővé váló filozófia" gondolatát vezette be. Az pedig nem volt más, mint
a feminista etika "kopernikuszi fordulatának" előszele.
Arról pedig legközelebb.
Irodalom:
Hegel, Friedrich: A szellem fenomenológiája. (1807) Akadémiai kiadó 1973
Hell Judit: Nő és férfi viszonya az újkori filozófiában:
A kanti (fél)fordulat.
Filozófiai témák - ELTE Kant-konferencia. Világosság 2005/2-3.
Kant, Immanuel: Az erkölcsök metafizikája.
In: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése. A gyakorlati ész kritikája.
Gondolat, 1991
Kant, Immanuel: Megfigyelések a szép és a fenséges érzéséről.
In: Prekritikai írások, 1754-1781. Osiris-Gond-Cura Alapítvány, 2003
Pieper, Annamarie: Van-e feminista etika? (1998) Áron, 2004
SZÓ-ZENE-KÉP BÁZIS