I N T E R J Ú Rögzített életútinterjú és elemzés

|  Ú J N Ő K O R S Z A K  |   I N T E R M E N T A L I T Á S  |  P U B L I K Á C I Ó K  |  E - M A I L  |

|  A R A NY A NY Á K  |  K Ö Z É P- N Ő K Ö R  |  R E N E SZ E Á N SZ   |  K A N T   É S   A   F É L F O R D U L A T  |    |   M A CS Ó   M O S Ó N Ő  |  A N D R O SZ   É S   G Ü N É  | | A Z   I N T E R M E N T A L I T Á S  |  A   XXI. SZ Á Z A D I  N Ő T Í P U S |  K O N F E R E N C I A - E L Ő A D Á S   |

- részlet - "Érzem magamban, hogy nőies vagyok, de férfiasan gondolkozom." Katód, 33 éves főkönyvelő, egyedülálló, gyermektelen Katód az interjú felvételekor papíron még férjezett, de valójában évek óta egyedül él. Női dominanciája serdülőkorától vált egyre erősebbé, és önállósodásával folyamatosan jelen van. Őseiről nem sokat tud, nagyszülei Erdélyből származtak, foglalkozásukról, életükről alig esett szó otthon. Édesapja hivatásos katona volt, édesanyja négy osztályt végzett, később a tisztiházban ruhatárosként dolgozott. Katód gyerekkorában testvérével és szüleivel egyszobás lakásban élt, később pedig hozzájutottak egy lakótelepi többszobáshoz: "Nekünk ott a nővéremmel Hawaii volt!". Tradicionális szerepminták: "Nálunk mindent anyám intézett! Apám csak elvárta, hogy minden rendben legyen. Féltem tőle. Nem foglalkozott velünk, de nem is hiányzott. Anyám hajnali 4-től délután 4-ig három helyen dolgozott, hogy bármit megvehessünk, amit megkívánunk, aztán jött haza és minden este főzés. Télen szánkóztunk, nyáron nyaraltunk mindenféle üdülőkben. A szüleimmel soha nem tudtam beszélgetni, most meg pláne nem tudok, az életük nemhogy sikertelen, egyenesen pocsék volt. Egyetlen céljukat sem valósították meg." Az apa elvárta, hogy minden szempontból rend legyen otthon, aminek az anya maradéktalanul eleget tett. De a háttérben új kép rajzolódik: a nő különmunkát vállal, hogy a család megélhetését biztosítsa. A hetvenes években a szerepek ily mértékű felcserélődése legföljebb a családfő betegsége vagy más áthidalhatatlan probléma miatt következhetett be. Katód jó tanuló, jó gyerekként jellemzi magát, de iskoláit közönnyel végezte, környezetében nem volt olyan példakép, akit szívesen követett volna, ezért a könyvekben keresett rajongható hőst. "Soha nem gondolkoztam azon, milyen felnőtt akarok lenni. A főiskolára is egyik tanárnőm adta be helyettem a jelentkezési lapot. És tessék, most menő könyvelő vagyok." Az élmények helyett többnyire az egyedüllétet választotta, társaságban inkább a megfigyelő, mint a kezdeményező szerepét. Jellemzően fiúkkal barátkozott, kevés barátját intellektuális képességek alapján választotta. "Korán kezdtem a fiúzást. Talán 12 voltam, amikor egy srác elkapott és akkora csókot adott, hogy mai napig is imádom érte! Ha valaki közeledett és tetszett, nem kellett strapálnia magát, azonnal döntöttem. Jöhet. A lányokat alapból nem szerettem, aki jól nézett ki, azt 'utáltam' - egyszerű féltékenység volt, egyébként szerettem a határozottságot." Elmondása szerint, amikor meglátta későbbi férjét, azonnal tudta, hogy ő lesz az. "Nem volt ok, magyarázat. Első pillantásos dolog volt, és később kiderült, hogy intelligens pasi." Az ismerkedést is ő kezdeményezte, de közeledését a "jelölt" visszautasította. Később barátok lettek, majd Katód amúgy nőies türelemmel "kivárta a sorát." Férjét egyenes jellemű, intelligens, jó kedélyű emberként jellemzi, és a húszéves feleségnek egyetlen célja volt, hogy megfeleljen neki. A gyermekvállalás elmaradása eleinte "belefért", a családi várakozással szemben leginkább a tanulás és fiatalságuk mentette őket. "Semmi nem számított, csak hogy jól érezzük magunkat, nem akartunk gyereket, nincs is." Ekkor még minden a helyzetnek megfelelően, és nagyrészt a korabeli szkriptnek megfelelően működött: a pár a szülőknél lakik, a szorgalmas, ifjú feleség nappali iskolában tanul, közben a férj igyekszik saját otthont teremteni kettejüknek. Vagy mégsem? Katód házasságában eleinte élvezte a "mama-szerepet", mivel férje édesanyja korán meghalt, apja pedig efölötti bánatán nem tudván túljutni, elhanyagolta a fiát, aki "szülői melegségre vágyott" felnőttkorában is. De Katód idővel rájött, hogy sokkal inkább 'A nő' szerepét akarná betölteni egy férfi mellett, és talán emiatt sem akart gyermeket. "Amikor hozzámentem, akkor is tudtam, hogy ő nem az a férfi, akinek szülnék. 2-3 éve voltunk házasok, amikor egyáltalán eszébe jutott megkérdezni, hogy: te akarsz gyereket?" Katód akkor nemmel válaszolt, és ezt azóta is tartja. "Ott sokalltam be négy éve, hogy a férjem inkább barátjának tekintett, nem a feleségének. Intim dolgairól számolt be nekem. Pl. megtetszett neki valaki, és ezt elmondta. Én nagyon jól kerestem és azt láttam, hogy ő csak pénzgyártó automataként kezelt, minden nap megkérdezte, mennyi van a számlánkon. Én a mai napig eltartom őt, rábeszéltem, hogy menjen nappalira, bár akkor már tudtam, ennek vége lesz. Korábban még én is suliba jártam, tartozom neki annyival, hogy amikor végleg kilépek az életéből, tudjon boldogulni. Ameddig megkapja a diplomáját, támogatom, ebben meg is állapodtunk." Katód szerint a nők fejlődése szükséges állomás a szerepek változásában, és valószínűleg nem borítaná fel a nemek hagyományos hierarchiáját, ha a férfiak, miközben értékelnék a nők sikereit, maguk is fejlődnének, vagyis "tartanák a tempót." Majd hozzáteszi: "többségüknél ez mintha váratna magára." Úgy véli, miközben a felek próbálják újraértelmezni a férfi-nő nexust, ugyanúgy hajtanak tovább, mint annak előtte, és sokszor egymás melletti pályán magányosan elrohannak egymás mellett. Sokan közülük hosszú távú egyedüllétre számítanak. Például ő is, akit látszólag nem zavar a helyzet, mert már elérte, amit célként maga elé tűzött: "Imádom a munkámat, érdekes, változatos és egyedül kell csinálni. Nem kell néznem az árakat, ha vásárolni megyek, saját lakásom van. Mindenben sokkal magasabb színvonalon élek (ész, pénz, szerencse stb.), mint a családom, szüleim testvérem. A célomat elértem, innentől kezdve azt mondom, hogy nem akarok túl sokáig élni, csak addig, amíg el tudom magam látni és élvezem, hogy élek."  Ú J N Ő K O R S Z A K  | I N T E R M E N T A L I T Á S  |  P U B L I K Á C I Ó   |  L E V É L INTERMENTALITAS 2003 | Minden jog fenntartva! | All rights reserved!