előzmények, összefüggések
A huszadik századi Magyarországon a közéleti aktivitás (munkába járás, propagandista
feladatok, sport, mozgalmi ünnepségek stb.) mindenkire egyformán vonatkozott.
"[…] a kelet-európai országok gyakorlatában a szocialista ideológia, amely olyan
felfogáson alapult, mely szerint az embert a termelésben és a termelési viszonyokban
való helyzete határozza meg." [Kristeva 1997: 337.] A tanulás, a munkavállalás és a politikai
élet elvileg nyílt tereppé vált részükre, de sokszor nem is a hajlandóság, inkább a fizikai
teljesítőképesség döntött: az otthoni terhelés mellett, ki mennyire bírja a közszereplést.
Magyarországon speciális helyzet alakult ki a sajátos patriarchális-szocialista-egyenlőségi
rendszerben. A nők egyfelől egyenlők lehettek a férfiakkal (munka, jog, közélet stb.),
másfelől tradicionális szerepet kellett betölteniük az oikoszon belül.
A gyermeknevelés és a háztartási teendők mellett a munkahelyi helytállás is teljes értékű
feladatként hárult a nőkre. Domináns ideológia maradt a maszkulin értékek hangsúlyozása,
a nemi sztereotípiák megtartása és az azokhoz igazodó mintaadó tevékenység a közéletben és
a médiában. [Vö.: Angelusz-Tardos, 2011]
a feminizmus fogalma a közbeszédben
A huszadik század második felében kiteljesedő női mozgalmak megpróbálták átformálni azokat
a korábbi elképzeléseket, amelyek fő vonulata a nők háttérben tartása volt, s amelyeknek
jó része a médián keresztül jelent meg. Első lépésként a következőket ajánlották:
a nők problémáinak elbeszélése, a férfi és nő megítélésének egyensúlyba hozása,
a teljesítményeik közötti díjazási különbség megszűntetése, a családon belüli,
és az ellenük alkalmazott minden fajta agresszió elítélése, a szexizmus mellőzése,
és egyéb, addig elhallgatott téma felszínre hozása. A feminizmus korán visszautasította
a bináris ellentétpárok alkalmazását, és a nemi dichotómiákat - pl.: jó és rossz, természet
és kultúra, a szex és gender szembeállítását.
A nemek nyelvhasználatának vizsgálata (ma: gender-nyelvészet) az alkalmazott nyelvtudomány
azon ága, amely a férfiak és nők nyelvbeli allokációinak felkutatásából, illetve a
konvencionális fordulatok, sztereotípiák összehasonlításából áll. Az önálló női beszédet,
beszédstílust legtöbbször negatívan minősítik, és valamely gügyögő, gyerekes fecsegésnek
tartják. Markáns sztereotípia az is, hogy a nők nyelvkészsége sokkal erősebb a férfiakénál,
aminek nincs köze az anyanyelvhez, másfelől előnyt sem ad az érvényesüléshez, mivel többnyire
negatív felhanggal bíró készség (ld. asszonynak fegyvere a nyelve, locsog, de nem mond semmit
stb.)
a nyilvánosság
Ugyanakkor a nyilvánosság előtt, a médiumokban és egyéb fórumokon a felszólalási
hajlandóság a férfiak körében sokkal magasabb, vagyis a nők kedvezőbb adottságaik ellenére
ritkábban és rövidebben veszik át a szót. Egy másik dominancia-marker a közbevágás.
Amikor valaki folyamatosan beszél, a hallgató figyel, viszont, ha magára akarja vonni
a figyelmet, hogy véleményét előtérbe helyezze, nem kivárva, amíg sorra kerül, közbevág,
és szeretné átvenni az irányítást. Erre vonatkozó kutatások szerint, a közbevágások nagy
részét férfiak alkalmazzák, legtöbbször nőkkel szemben. [C. W. Kennedy - C. Camden: 1986/2006]
A maszkulin dominancia megjelenítése a médiában a valóságból veszi mintáit.
A médiumok szívesen közvetítenek nemi szkripteket, és legtöbbször olyan szereplőket választanak
(sorozatok, női műsorok, reggeli csevej stb.), aki a sztereotip nőies szerepkörbe illik.
Ha viszont mégis szakítanak e sztereotípiával, akkor olyan nőt delegálnak műsoraikba,
aki tökéletesen elsajátította a férfias nyelvhasználatot és gondolkodásmódot, amelynek
szempontrendszerei a maszkulin értékrendbe tökéletesen beleillenek. Elismerés nők számára
ezért járhat.
mintaadók és -vevők
A női témák eleve értéktelenebbnek számítanak, miáltal a mondanivaló adott
esetben igényes megformálása ellenére sem számít kiemelt figyelemre, vagy sztereotip volta
miatt eleve negatív megítélést sugall a nők hátrányára. A sajtóban és a tévében megjelenő
reklámok nagy része a női butaság sztereotípiájára utalnak/épülnek.
De kik állapították/állapítják meg e mintákat, és milyenek azok? A tradicionális szerepek
követésének vizsgálatakor a kultúrakutatók a tömegkommunikáció jelentőségét taglalják.
Amikor sarkalatos kérdések kerülnek szóba, a médiumok legtöbb esetben valamely definíciós
véleményformáló tereppé változnak, és a közönség tudatosan követi, hogy saját véleményét
általa kialakíthassa. [Ld.: Fiske 1987.] A trendváltozás is először e csatornákon keresztül
jelenik meg. A súlyozott témákban leginkább férfiak nyilatkoznak, hiteles hírforrásként vagy
összegzőként nőket alig olvashat/hallhat/láthat a közönség, amely jelentősen leszűkíti a
nő presztízsét.
|
Ú J N Ő K O R S Z A K |
I N T E R M E N T A L I T Á S |
P U B L I K Á C I Ó |
L E V É L
|
|
INTERMENTALITAS 2003 | Minden jog fenntartva! | All rights reserved!
|